Általánosságban elmondható, hogy számos külső és belső hajlamosító tényező mellett a fejés-, illetve a tőgyhigiéniai hiányosságok, és a fejőházban alkalmazott úgynevezett ragályfogó tárgyak is (mint például a fejőkehely), mind elősegítik a fertőzés állatról - állatra való terjedését. A fertőződések két leggyakoribb forrása a fejőházban nem megfelelő fejéstechnológia - tőgyhigiénia miatt a tőgybimbó bőrén megmaradó bélsárszennyeződés, illetve a kifutóban is megtalálható szennyezett alom, amely különösen a fejés utáni fél órában okozhat fertőzést. Egyes fajok esetében azonban a gyulladás kialakulásának menete nem teljesen tisztázott, mivel bizonyos mikroorganizmusok sokszor minden tünet kialakulása nélkül indulnak szaporodásnak, gyulladást viszont csak akkor okoznak, ha az állat immunrendszerét negatívan befolyásoló hatások érik. Sok esetben még a tőgybe került mikrobák elszaporodása sem teszi lehetővé a gyulladást okozó kórokozó azonosítását, melyek szaporodását segíti a nedves környezet és a trágyával szennyezett itatók környéke is.

Tehát a gyulladást okozó kórokozók azonosítása sok esetben nehéz, azok gyors terjedése miatt, illetve nehezítő tényező még a negatív teszt eredmények mellett pozitív tüneteket mutató állatok is.